13. fejezet

A HOTH ASZTEROIDAÖVEZET

Amikor Durga, a hutt diadalmasan visszatért az aszteroidaövezetbe, Bevel Lemelisket az Orko űrbányászhajó alsó fedélzetére vitték, ahonnan Durga a csillagokat szokta bámulni. Lemelisk, két gamorrai őr kíséretében, belépett a helyiségbe. A hutt azonnal tájékoztatta az előtte álló feladatokról.

Durga hatalmas párnákon heverészett. Szintetizátordallamok andalító hangja adta a szinte hipnotikus háttérzenét. Rózsaszín és kék füstfelhőket mozgatott a légáramlat, melyet a szoba egyik oldalán elhelyezett ventilátorok idéztek elő. A szellő hatására a füstfelhők itt-ott egymásba olvadtak, mintha egy kísértet ujjai lettek volna. Az enyhén savas gázok kellemes érzést váltottak ki a hutt szaglószervében, de Lemelisk orrát égette a maró szag.

Durga mély torokhangon felnevetett.

– Lemelisk, itt van végre!

A másik fotelben ülő Sulamar tábornok felállt, végigsimította egyenruháját, megigazította a mellkasát borító, csilingelő kitüntetéseket.

– Magára várunk, Lemelisk – mondta.

Durga a birodalmi tisztre bámult.

– Maga az én kegyemre vár – jelentette ki a hutt. – Akkor fogjuk megkezdeni, amikor én jónak látom.

– Természetesen, Lord Durga – felelte Sulamar meghajolva. Az arca olyan színűvé vált, mint a sajt, és úgy nézett Lemeliskre, mintha a mérnök valami bűnt követett volna el.

Azután Lemelisk figyelme Durgára irányult, hiszen ő volt az erősebbik ellenség.

– Sikerült megszereznie a Halálcsillag terveit, Lord Durga? – A mérnök érezte, hogy torka teljesen kiszárad, és keze önkéntelenül megvakarta az állat, arcát, majd hátrasimította ősz haját. Sokat dolgozott azokon a terveken, Qwi Xuxszal a Maw szerelőüzemben. Élete jelentős részét a prototípus elkészítésének szentelte.

Durga széles szájának sarka felhúzódott, mintha gumiból lett volna. Apró kezével előhúzott a párnák alól egy mágneshengert, majd a komputerbe helyezte. Néhány másodperc múlva megjelent egy gömb a holomonitoron. A gömb közeledni látszott, azután előtűntek a belső szintek, folyosók, az energiaellátó rendszerek, a komputerhálózat és a bolygók elpusztítására alkalmas szuperlézer.

Sulamar tábornok elégedetten dörzsölte a tenyerét. Az arcán ismét megjelentek a gyerekes vonások. Amint elvigyorodott, leginkább egy keskeny képű rágcsálóra hasonlított.

– Kitűnő! – mondta lelkesen. – Azonnal megkezdhetik a gyártást.

Durga rosszallóan nézett rá.

– Sulamar tábornok! Én vagyok a munkálatok vezetője.

– Természetesen, Lord Durga – felelte Sulamar, de szemét le sem vette a Halálcsillag terveiről.

Bevel Lemelisk elhatározta, hogy kihasználja pillanatnyi előnyét.

– Lord Durga! Szeretnék kérdezni valamit. Pontosan mi a szerepe a birodalmi tábornoknak, itt a körünkben?

Sulamar hátrafeszítette vállát, mint egy kismadár, akit hátba lőttek, majd Durgához fordult.

– A Birodalom tekintélyét biztosítom önöknek. A kapcsolataim révén hozzáférhetek titkos adatokhoz, amelyekre szükségük lehet. És amikor a huttok uralomra törnek a galaxisban, gondolják el, mekkora segítség lenne nekik, ha élvezhetnék a félelmetes hírű Sulamar tábornok támogatását. Több száz világot tartok a markomban, az egész galaxis retteg tőlem.

Lemelisk vállat vont. Nem akart akadékoskodni, de még sohasem hallott Sulamarról. Bár azt is el kellett ismernie, hogy hosszú évekig el volt zárva a világtól, amikor a Maw szerelőüzemben dolgozott…

Lemelisk ismét a Halálcsillag tervrajzára nézett. Ebben a bontásban csak felületesen láthatta az űrállomást. De tudta, hogy a tervek a legapróbb részleteket is tartalmazzák. A szíve hevesen vert, az arca kipirult az izgalomtól. Végre egy nagyszabású terv, amelybe belevetheti magát. Elmosolyodott, amint a mérnöki munka aprólékosságát látta, és visszaemlékezett azokra az időkre, amikor ő is részese volt a kidolgozásának.

– Csodálatos – mondta annak idején a császár, amint fekete csuklyával fedett fejét a Halálcsillag tervrajzai felé fordította. A terveket Bevel Lemelisk és Tarkin nagymoff mutatta meg neki.

– Igen, ez a megfélemlítés technikai eszköze – jegyezte meg Tarkin, fejével a holomonitoron megjelenő kép felé intve.

Lemelisk és naiv, de zseniális munkatársa, Qwi Xux tervezte az űrállomást, amely félelmetes fegyvert jelentett egy közönséges katonai parancsnok kezében is.

Tarkin elégedett volt az eredménnyel, ezért magával vitte Lemelisket, hogy a mérnök személyesen adhassa át a terveket az uralkodónak.

– Magyarázza el a részleteket! – mutatott a császár a hologramra. A hologram vonalai eldeformálódtak Palpatine karmokban végződő ujjainak közelségétől. Lemelisk még sohasem látott ehhez hasonló jelenséget.

Lemelisk letörölte az izzadságot a tenyeréről az inge ujjával, majd sietve beszélni kezdett. Rendkívül ideges volt Palpatine jelenlétében, különösen mivel saját terveit kellett ismertetnie.

– Ez az űrállomás akkora lesz, mint egy kisebb hold, pontosan ezer kilométer átmérőjű – mondta. – Egy gigantikus méretű, és hihetetlen rombolóerejű fegyverrel fog rendelkezni. A felépítéséhez szükséges csaknem a teljes ipari kapacitásunk, de biztos vagyok benne, hogy el tudjuk készíteni.

A császár a mérnökre nézett hüllőszemével. Lemelisk folytatta a beszámolóját.

– A Halálcsillag védelmét erős védőpajzsok, turbólézerek, ionágyúk fogják biztosítani. Ezenkívül vonósugarakkal is ellátjuk.

– Lenyűgöző – mondta a császár kifejezéstelen hangon. – Feltéve, ha véletlenül belebotlik az ellenség. De hogyan képes ez mozogni?

Lemelisk a gömb egyenlítői síkjára mutatott.

– A Halálcsillag erős antigravitációs motorokkal rendelkezik, amelyek biztosítják a mozgását a normál és a hipertérben. Az űrállomás bárhová képes eljutni. – A szeme felvillant, miközben lelkesen beszélt. – A szuperlézere pedig el tud pusztítani egy egész bolygót. Egyetlen lövésétől a bolygó törmelékek felhőjévé válik.

Tarkin nagymoff meghajolt, majd megköszörülte a torkát.

– A Halálcsillag olyan önfenntartó helyőrség lesz, amely megvalósítja az új rendet a galaxisban. Ez pontosan az a félelmetes fegyver, amelyre vágyott, császárom.

– A Halálcsillag több mint egymillió katona befogadására alkalmas. A gyártási költségei csillagászatiak lesznek – folytatta Tarkin –, de ez az egy űrállomás felér ezer csillagrombolóval. Az a fenyegetés, amelyet képvisel, megtöri a Lázadók ellenállását, és bizonytalanságot kelt az ingadozókban.

A császár még egyszer alaposan megnézte a terveket. Lemelisk még sohasem látott ilyen elégedett, kárörvendő arckifejezést.

És ugyanezt látta Durga, valamint Sulamar tábornok arcán.

Sulamar egy pillantást vetett az előtte lévő komputerterminálra.

– Lord Durga – mondta –, örömmel jelenthetem, hogy a második pár automatikus érckitermelő, a gamma és a delta üzemel. – Gonoszul nézett Lemeliskre. – Az előző kettő programjának végzetes hibáját kijavították.

Durga bólintott busa fejével, békaszeme nagyokat pislogott. A szoba ablakain át látni lehetett az aszteroidamezőn dolgozó bányagépek fényeit, amint sima fémfelületükről időnként visszaverődtek a távoli nap sugarai.

– Nem engedhetünk meg magunknak további késedelmet – jelentette ki Durga. Kivette a mágneshengert a gépből, aminek következtében eltűnt az űrállomás holografikus képe. – Maga, Lemelisk, kezdjen hozzá a tervek részletes kidolgozásához! De nehogy újabb hibát vétsen, mint a bányagépek programozásánál! – A hutt kuncogása halálos fenyegetést rejtett. – Nem szívesen végeztetném ki, de megteszem, ha csalódást okoz.

Lemelisk hátán végigfutott a hideg. Elvette a hutt nyálkás kezéből a mágneshengert.

– Igen, Lord Durga.

Meghajolt, majd elhagyta a helyiséget. A szobájába sietett, miközben mosolyogva gondolt az előtte álló feladatokra.